A lisztérzékenység, vagy idegen szóval cöliákia, sajnos gyakoribb rendellenesség, mint gondolnánk. A témában végzett kutatások rámutattak arra, hogy 100-ból legalább 2 ember küzd a szóban forgó egészségügyi problémával, amely egyébként az autoimmun betegségek sorába tartozik.
A lisztérzékenység elsősorban az emésztőrendszer megfelelő működését akadályozza, azáltal, hogy az egészségünk szempontjából hasznos ásványi anyagok, vitaminok felszívódását lehetetleníti el. Mint az autoimmun betegségeket általában, a lisztérzékenységet sem lehet gyógyítani – bizonyos szabályok betartásával azonban teljesen kiiktathatjuk az életminőségünk rovására menő tüneteket.
Liszt érzékenység, azaz gluténszenzitivitás
A tévhittel ellentétben azok a személyek, akik lisztérzékenységgel lettek diagnosztizálva, nem magára a lisztre, hanem az egyes gabonafélékben lévő gluténre produkálnak túlérzékenységet. Glutén pedig nemcsak a búzában, de többek között az árpában és a rozsban is jelen van. A lisztérzékenyek tehát nem magára a lisztre reagálnak szenzitíven, hanem minden olyan élelmiszerre, amiben glutén található.
Elpusztítja a vékonybélbolyhokat
A lisztérzékenység a szervezetünk immunválasza az általa veszélyesnek megítélt anyag (a glutén) jelenlétére. Ez a válaszreakció károsan hat az emésztőrendszer működésére, közelebbről azokat a vékonybélbolyhokat pusztítja el, amelyek a hasznos tápanyagok felszívódását eredményezik.
Ne keverjük össze az allergiával
A szóban forgó túlérzékenység, bár az érintett személy szervezete valóban produkálhat hasonló tüneteket, nem azonos a liszt allergiával. Azon személyek ugyanis, akik magára a búzára allergiásak (és nem csupán érzékenyek a gabonafélékben lévő fehérjékre), sajnos mindenképpen a rövidebbet húzták: az esetükben ugyanis allergiás roham, úgynevezett anafilaxiás sokk is felléphet.
Az anafilaxiás sokk azonnali orvosi ellátást igényel – ha késlekedünk, a beteg (a légzőszervei eldugulása miatt) akár életét is veszítheti.
Miért vannak ma többen a lisztérzékenyek, mint korábban?
Amint a későbbiekben látni fogjuk, különösen a felnőttek esetében, a tapasztalt panaszok sokszínűsége miatt, eleinte nehéz felállítani a konkrét diagnózist– hiszen a beteg maga sem gyanakszik a lisztérzékenységre. Érdekes, miszerint a statisztikai felmérések szerint ma sokkal többen szenvednek gluténérzékenységtől, mint a múltban. Vajon miért van ez?
Nos, a válasz egyszerű: az orvostudomány rohamléptékű fejlődésének és a szabad információ áramlásnak köszönhetően a diagnosztika is rengeteget javult. Nem az autoimmun rendellenesség szed több „áldozatot”, sokkal inkább könnyebb beazonosítani azokat, akik orvoshoz fordulnak.
Lisztérzékenység – kiknek van oka az aggodalomra?
A lisztérzékenység kortól és nemtől függetlenül bárkit érinthet. A szakorvosi vélemények egybecsengenek: a gyermekek közül az egypetéjű ikrek, illetve a cukorbetegek a legveszélyeztetettebbek. A lisztérzékenység kialakulása elsősorban genetikai okokra vezethető vissza: ha az adott gyermek egyik vagy másik szülője, esetleg mindkettő allergiás (tulajdonképpen bármire), nagy valószínűséggel a gyermek esetében is kialakulhat a betegség.
Emellett a környezeti hatásoknak is nagy szerepe van a gluténérzékenység létrejöttében. A kutatások szerint a komoly, sokáig elhúzódó vírusos fertőzésen átesettek körében is lehet számítani az egészségügyi probléma megjelenésére. A lisztérzékenyek többsége egyébként a szebbik nem képviselői közül kerülnek ki.
Honnan tudhatjuk, hogy a gyermekünk lisztérzékeny?
Amint azt a fentiekben megjegyeztük, a lisztérzékenység tünetei bármilyen életkorban jelentkezhetnek. A babáknál, kisgyermekeknél jelentkező tüneteket könnyebb felismerni, mint a felnőttek által tapasztalt panaszokat (ezek ugyanis nem minden esetben köthetők az emésztőrendszeri betegséghez).
A kicsik döntően 14-15 hónaposan produkálnak először lisztérzékenységre utaló tüneteket. Ez az az időszak ugyanis, amikor elkezdődik a gluténtartalmú élelmiszerekhez való hozzászoktatás. A tünetek megjelenése el is húzódhat: azok akár a gyermek 4-5 éves korában is felüthetik a fejüket.
Az első komoly ok, ami erős gyanakvásra adhat okot, ha az addig megfelelő ütemben fejlődő, jó étvágyú gyermek hirtelen elveszíti az étvágyát, nyűgössé, rosszkedvűvé válik, megáll a fejlődésben, veszít a súlyából. A hányás, a haspuffadás szintén gyakori panaszok a gluténre érzékeny gyerekeknél, csakúgy, mint a hasmenés, illetve a széklet állagának megváltozása (rossz jel, ha a széklet zsírossá válik).
A lisztérzékenység tünetei felnőtteknél
Természetesen az emésztőrendszeri panaszok (hányás, gyomorfájdalom, haspuffadás, hasmenés) még mindig előkelő helyet foglalnak el a felnőttek körében tapasztalt tünetek listáján. Vannak azonban olyan helyzetek, amikor a jelek félrevezetők is lehetnek (például a hirtelen jött fogyás).
A szervezet rossz felszívódó képessége miatt jelentkező vízvisszatartás miatt a lábakon ödéma is kialakulhat. A krónikus fáradtság, folyamatos kimerültségérzet szintén gyakori velejárói a gluténérzékenységnek. A nagymértékű vitaminhiány miatt a betegek akár neurológiai problémákat is tapasztalhatnak, vérszegénység állapota is felléphet.
A vashiány, a csontritkulás szintén azon panaszok táborát gazdagítják, amelyek látszólag nem utalnak gluténérzékenységre, mégis szorosan hozzátartoznak a betegséghez. A hölgyeknél gyakoriak a menstruációs panaszok, a teherbeesés lehetősége pedig nagymértékben redukálódik.
A még nem diagnosztizált lisztérzékenyek körében sajnos nagyobb a kockázata a fertőzéses megbetegedések megjelenésének is.
Lisztérzékenység vizsgálat – ne késlekedjünk!
Ha megérett bennünk a gyanú arra, hogy túlérzékenyek vagyunk a gluténre, semmi okunk a várakozásra. A szakorvos a négy fázisból álló lisztérzékenységi teszt keretén belül megdönthetetlen diagnózissal szolgál, így a gyógyulási folyamat is hamarabb elkezdődhet.
Sajnos azonban azok, akik lisztérzékenyek, egy életre azok is maradnak – az egyedüli lehetőséget az egészségünk visszaállítására, illetve magára a minden szempontból minőségi életre a gluténmentes diéta szolgáltatja.