A cöliákia az autoimmun betegségek táborába tartozik. Bár elsősorban a vékonybélre, az emésztőrendszerre van hatással, a szervezet egészének működését befolyásolja. Sajnos, mint a legtöbb autoimmun betegség, a cöliákia sem gyógyítható, ám tudatos táplálkozási szokások kialakításával, diétával jól kordában tarthatók a tünetei.
A cöliákia jelentése
Ha a cöliákia kifejezés nem cseng ismerősen, annak másik elnevezéséről már egészen biztosan hallottunk. A cöliákia másik, jóval közismertebb neve ugyanis a gluténérzékenység, lisztérzékenység. Az utóbbi megnevezése kissé félrevezetheti a laikusokat.
A szervezetben fellépő túlérzékenységet okozó anyag ugyanis nemcsak a hagyományos búzalisztben lehet jelen. Az allergén anyag, a glutén egyik fehérjéje (gliadin) felelős a cöliákia kialakulásában, azonban ez a fehérje nem magában a lisztben, hanem az adott gabonafélében fordul elő.
Ilyen gabonaféle többek között (a búza mellett) az árpa és a rozs is. Értelemszerűen tehát nem csupán a búzalisztet kell elkerülnie azoknak, akik allergiásak a gliadinra, hanem minden olyan élelmiszert, amiben a szóban forgó fehérje jelen van.
Amikor a szervezet téves riadót fúj
A cöliákia semmiben nem különbözik a többi autoimmun betegségtől. A szervezet veszélyesnek ítél meg egy adott anyagot (jelen esetben a glutént), és vészriadót fúj. A szervezet által indított „hadjárat” tulajdonképpen káros reakció, ami akadályokat gördít az emésztőrendszer megfelelő működése elé.
Ez az erős immunválasz sajnos elpusztítja a tápanyagok, vitaminok felszívódását elősegítő vékonybélbolyhokat. Étkezzünk hát bármilyen egészségesen, ha gluténérzékenység miatt az említett vékonybélbolyhok elpusztulnak, a szervezetünkben felszívódási zavar lép fel, ami meggátolja a hasznos anyagok megfelelő felszívódását.
Mitől alakulhat ki lisztérzékenység?
A cöliákia, avagy lisztérzékenység afféle szerencsétlen genetikai „ajándék”. Ha megvan bennünk a hajlam, az életünk bármely szakaszában kialakulhat: a cöliákia ugyanis kortól és nemtől független szedi az „áldozatait”. A genetikai hajlam mellett cöliákiát válthatnak ki egyes vírusos és bakteriális fertőzések is.
A témában végzett legújabb kutatások arra a megdöbbentő tényre világítottak rá, miszerint a túl korán befejezett szoptatás is kiválthat gluténérzékenységet a kismamáknál.
A cöliákia tünetei – más panaszokat tapasztalnak a gyerekek és a felnőttek
A cöliákia tünetei számosak lehetnek, és nem minden esetben állnak látványosan kapcsolatban az emésztőrendszer működésével. Kétségtelen, hogy a gyermekkori cöliákiát sokkal könnyebb felismerni, mint a felnőttkori megbetegedést. A felnőttek esetében ugyanis a tapasztalt panaszok félrevezetők, és sok esetben valamilyen teljesen más jellegű betegség jelenlétére is utalhatnak.
Egyénenként egyébként a panaszok is változatos spektrumon mozognak: vannak, akiknél csupán némi kellemetlenséget okoznak, de olyan személyek is akadnak szép számban, akiknél az életminőség romlásához vezet a cöliákia.
A gyerekek esetében könnyebb felismerni a lisztérzékenységet
A tapasztalatok azt mutatják, az egypetéjű gyerekek sokkal hajlamosabbak a cöliákiára, mint a többi csecsemő. A betegség előfordulása gyakori cukorbetegséggel küzdő kicsik esetében is. Az első tünetek jellemzően akkor jelentkeznek, amikor a gyermekek megismerkednek a gluténtartalmú élelmiszerekkel.
Ez többnyire 15-18 hónapos korukban történik, de nem ritka az sem, ha a cöliákia a gyermek 3-5 éves kora környékén érezteti negatív hatását először. De mégis, melyek ezek a negatív tünetek? Komoly gyanakvásra adhat okot, ha az egyébként jó étvágyú gyermek egyik napról a másikra étvágytalanná válik.
Az addig jókedélyű, örökmozgó csöppség hirtelen fáradékonnyá, energiátlanná, nyűgössé válik, nehezen alszik el, éjszaka is többször felébred, sír. A haspuffadás és a hányás szintén gyakori cöliákiás szimptómák.
Abban az esetben pedig, ha a gyermek széklete megváltozik, és zsíros, fényes formát ölt, azt mutatja, hogy a vékonybél felszívódási képessége már megsérült. Ezen tünetek külön-külön természetesen egyéb betegséget is jelezhetnek, ha viszont egyidőben tapasztaljuk azokat, valószínűleg gluténérzékenység áll a háttérben.
Mit tapasztalnak a felnőttek?
Amint azt a fentiekben megjegyeztük, a felnőttek esetében sokkal nehezebb felismerni a cöliákia tüneteit. Az emésztőrendszert érintő panaszok is színes skálán mozognak, a rendszeres hasmenéstől kezdve, a székrekedésen keresztül egészen a gyakori (indokolatlan) haspuffadásig.
A nem emésztőrendszerrel kapcsolatos panaszokat már nem olyan egyszerű felismerni, ezek lehetnek: neurológiai zavarok, a menstruációs ciklusban fellépő rendszertelenség, hirtelen és indokolatlan súlyvesztés, intenzív hajhullás, bőrszárazság, állandó kimerültségérzet, rossz általános közérzet.
Ez sajnos csak a jéghegy csúcsa. Számos olyan tünet képviselteti magát ugyanis ezen a színes palettán, ami közelről sem teszi indokolttá a gyanakvásunkat a lisztérzékenység jelenlétére. Egyedül csak abban az esetben bizonyosodhatunk meg a gyanúnk felől, ha cöliákia vizsgálatra jelentkezünk.
Néhány szóban a cöliákia tesztről
Ha fennáll a gyanú a lisztérzékenységre, azonnal kérjük szakorvos segítségét! A szakember néhány egyszerű vizsgálat keretén belül kideríti, milyen betegség áll az egészségügyi problémáink hátterében. A cöliákia teszt általában négy részből áll. Az első konzultációt követően a szakorvos vért vesz tőlünk, majd az endoszkópiás vizsgálat során a vékonybélbolyhokat veszi górcső alá, végül genetikai vizsgálatot végez.
Van mód a kezelésre?
A cöliákia nem gyógyítható, viszont, ha betartjuk az előírt szabályokat és a diétát, a tüneteket teljesen visszaszoríthatjuk. Először is, a glutént teljes mértékben ki kell zárnunk az életünkből. Az étrendünk és a szokásaink megreformálása természetesen elsőre túlságosan is drasztikusnak tűnhet, viszont ez az egyedüli mód az emésztőrendszerünk megfelelő működésének visszaállítására.
Fontos azonban megjegyezni, hogy a gluténmentes diétára való áttérés nem hoz egy-két hónapon belül látványos változást. Egy évnek is el kell telnie ahhoz, hogy a hasznos tápanyagfelszívódás újra beinduljon, illetve zavartalanul működhessen.