A nikkel allergia a szervezetünk egy túlzott védelmi reakciója, ami akkor alakul ki, ha nikkellel érintkezünk valamilyen formában.
Mi is az a nikkel?
A nikkel ezüstös fehér színű, kemény fém. Az elemi nikkel nagyon reakcióképes, így elsősorban vegyületek formájában található meg. A szervezetbe kerülése elképzelhető szájon át (táplálékkal, vízzel), belégzéssel, illetve a bőrrel történő érintkezés révén.
Amellett, hogy számos fém (nátrium, kálium, kálcium, stb.) szervezetünk elengedhetetlen építőeleme, sok fém annak ellenére, hogy önmagában nem képez veszélyt a szervezet számára, képes immunreakciókat elindítani. A szervezetünk válasza sokszor a fémmel való találkozás formájától, illetve a fém mennyiségétől függ.
Története
A nikkelt már Kr. e. 3400-ban is használták, igaz nem tudatosan. A mai Szíria területén talált bronztárgyak tartalmaztak legfeljebb 2%-ban nikkelt, amely az előállításkor felhasznált réz- illetve cinkércből került bele. Kínai írások bizonyítják, hogy Kr. e. 1700 és 1400 között Ázsia területén használták a „fehér rezet” (újezüstöt) amely 5–30%-ig tartalmazott nikkelt.
Hivatalosan 1751-ben Axel Fredrik Cronstedt ismerte fel és mutatta ki. Ő úgy nevezte, hogy az 1754-es nikkelfém, ami a svéd kopparnickel (réznikkel) szóból ered, ami pedig a mai német–cseh határon található Cseh–Szász érchegységből származó nikkelérc nevéből származik: Rotnickelkies, azaz vöröskoboldkő.
Az érchegységben lakók hívták így, ugyanis látszólag úgy nézett ki mint a vörösréz érce, csakhogy nem lehetett belőle vörösrezet kinyerni, és azt gondolták, hogy a hegy szelleme, „Nickeln” elvarázsolta.
Világszerte az emberek kb. 8% -a szenved nikkel-allergiában. Alapvetően az iparosodott országokat érinti jobban, mint a fejlődő országokat, mivel egyszerűen magasabb a nikkel-expozíció a nikkeltartalmú termékeknél. Az érzékenység mértéke az egyes országokban nagyon eltérő. Például az Egyesült Államokban a lakosság 35–40% -a allergiás a nikkelre, míg Franciaországban mintegy 14%-a.
A nikkel allergia általános tünetei
Amikor egy nikkel allergiás személy érintkezik a fémmel, immunrendszere tévesen úgy véli, hogy az a szervezetre káros anyag, ezért védekezni kezd ellene, hisztamint kezd termelni. Ez okozza az allergiás tüneteket. A nikkel allergia tünetei a legtöbb esetben 12-72 óra elteltével lépnek fel és arra a területre lokalizálódnak, amely a nikkellel érintkezett.
Az allergiás tünetek megjelenése elsősorban közvetlen bőrrel való érintkezés útján történik. Például a bizsu termékek gyakran nikkelt tartalmaznak. A bőr verejtéke savas pH-értékkel rendelkezik, így feloldja a nikkelionokat a fémből, amelyek akadálytalanul behatolnak a bőrbe. De erős nikkeltartalmú ételeket is lehetnek az okozók. Tehát a nikkel allergia érintkezés és étkezés által is előfordulhat.
Ha valaki allergiás a nikkelre, akkor azt az érintkezés helyén vörös, viszkető bőrkiütés, bőrpír jelzi, de előfordulhatnak száraz, hámló foltok is. Az ekcémás tünetek kapcsán is érdemes nikkel allergiára gondolni. Általános rosszullétet, fejfájást okozhat a nikkel allergia szindróma.
A nikkel allergia kivizsgálása és kezelése
Ha valakinél felmerül a gyanú, hogy a tüneteit nikkel allergia okozhatja, akkor epicutan tesztet végeznek. A hátra ragasztott tapaszok alá felvitt allergének pontosan megmutatják, ha gondunk van valamelyik fémmel. Az allergiás reakciót a tapasz alatt jelentkező bőrtünetek: vörösség, kiütés vagy viszketés jelzi.
Ha valóban a nikkel a felelős a panaszainkért, akkor a továbbiakban ügyelni kell rá, hogy ne érintkezzünk nikkel tartalmú tárgyakkal, illetve ne fogyasszunk nikkelt tartalmazó ételeket.
Nyáron több nikkelt fogyasztunk
Nincs szerencsés helyzetben, aki a felsorolt tüneteket tapasztalja, miközben próbál ügyelni az egészséges étkezésre, azaz rendszeresen fogyaszt teljes kiőrlésű lisztből készült ételeket, zabot, árpából, szójából készült termékeket, hiszen ezek nikkeltartalma kifejezetten magas.
A nyári zöldségek és gyümölcsök között is sok olyat találunk, amely a nikkelallergiásoknak gondot okozhat: ilyen a sárgabarack, a cseresznye, a sárgadinnye, a brokkoli, a hagyma, a spenót, a paradicsom és a karfiol.